A legutóbbi posztban a Harmony Korine rendezte Gummoról írtam pár mondatot. Nem mondom, hogy szakszerű kritikát fogalmaztam meg a filmmel kapcsolatban, dehát nem is ez a célom. Nem hívnám ezeket a bejegyzéseket kritikának, inkább csak egy személyes véleménynek, hogy én hogy éltem meg az adott filmet, és hogy számomra mit jelent a mondanivalója, és így tovább...

Mai filmünk, a Kids, szintén Harmony Korine nevéhez köthető, de ezúttal ez a férfi nem a rendezői székben ül, hanem ő tudja magáénak a film forgatókönyvét. A sztori szerint Harmony 18 éves volt, mikor egy buliban találkozott a rendező,Larry Clarkkal. Ezen a bulin a 18 éves Harmony mesélt Clarknak egy pár fiatal egy napjáról, akinek rögtön megtetszett a történet, és hát el is kezdődött a közös munka, megszületett a Kids. 

A Kids abban hasonlít a Gummohoz, hogy megmutatja a valóságot egy adott társadalmi réteg életéről, mindennapjairól. A film cselekménye két szálon fut, az egyik szál főszereplője egy 16 év körüli srác (Telly) és a haverja, Casper. Amikor nem őket látjuk, akkor Jennyt, aki életében egyszer szexelt Telly-vel, ekkor vesztette el a szüzességét. A konfliktus akkor indul, mikor Jenny megtud valamit, amit mindenképp közölnie kell Tellyvel (Azt, hogy pontosan mit, most nem szeretném elmondani, jobb nem lelőni a poént, de talán itt most nem is a történet a lényeg) 

Mint már említettem, nem csak erről a három tizenévesről szól az egész film, hanem az ő baráti társaságukról, de merem állítani, hogy az egész korosztályukról. A filmben megtapasztaljuk az épp felnövő korosztály mindennapjait, ami sokszor elég kiábrándító, bizarr, és feltételezem sok embernek egyenesen visszataszító. Ezért mondtam, hogy a filmben nem a történet lesz az, ami leginkább megfog, vagy megrökönyödésre késztet, hanem a háttere az egésznek. Az, hogy miket művelnek a fiatalok, mikor nincsenek ott a felnőttek. Most egyáltalán nem ítélkezni akarok, hiszen én valamilyen szinten ugyanilyen voltam/vagyok, ha a haverjaimmal töltöm az időt. Káromkodunk, a szexről beszélünk, és...Hát igen. Azt vettem észre hogy a filmben lévő kompromittálónak szánt dialógusok ki is merülnek ennyiben. Nem kapunk semmiféle jellemfejlődést, semmiféle világmegváltó bölcsességet, csak ennyit, hogy a fiatalság mennyire fasz, és undorító. Ebből következik, hogy a film hátralevő részében a "durvaság" fenttartását a cselekedetekre hagyják, ami nem mondom, hogy nem sikerül. 

Na igen, ez a film lehet hogy képes valakit még jobban megingatni az emberiségbe vetett hitében, mint amennyire a Gummo tette ugyanezt, pedig ez is csak a valóság. Oké, lehet hogy van benne egy icipici túlzás, de én például tényleg magamra ismertem a film néhány momentumában. A filmben nincsenek tabuk, és hát miért is lennének. Tinédzserek a főszereplők, és köztudott, hogy ebben a korban elég sok mindenki társalog így, és viselkedik így, mint ahogy ebben a filmben teszik. 

A Kidsben is megtapasztaljuk a kevésbé elfogadható körülmények között élő emberek életét, hogy vannak olyan gyerekek, akik már 10 évesen dohányoznak, és már 10 évesen úgy viselkednek, mintha 20 évesek lennének. Ebben a filmben ez tök természetes. Sőt, ez a film mindent természetesnek vesz. 
Lényeg, hogy akinek amiatt van lelkifurdalása, hogy fiatalkorában milyen extrém kicsapongó és prosztó életet élt, az nézze meg ezt a filmet, és rájön hogy valószínűleg az ehhez képest semmi volt. 

Bálint T.