Sokan mondhatják, hogy a mexikóiak azért mások, mert egyszerűen más a kultúrájuk, máshogy nevelkedtek, hasonlók..Na de hogy ez a Facebookon is átjöjjön??
Manapság, a globalizáció aranykorában úgy tűnik, hogy minden ember ugyanúgy viselkedik, bármely országból is származzon, de ez nem így van.
Saját tapasztalat, hogyha belépek egy nagy, nemzetközi csoportba Facebookon, ahol például egy bandáról szól a diskuráció, biztos hogy nem a bandáról fog szólni a diskuráció.
Korántsem szépnek nevezhető dél-amerikai kinézető lányok osztják meg magukról a képeket, és várják hogy majd valaki dicsérje őket. Nem is kell rá sokat várni, megjelennek az ellenkező nemű honfitársaik és elkezdődik, az a mérhetetlen mennyiségű spanyol szövegelés, és biztos, hogy nem az adott bandáról.
Ha ez nem lenne elég, ha egészen véletlenül valamelyik mexikói leányzóesetleg mégis a bandáról írt volna ki valamit, és te naivan belájkolod, számíthatsz rá, hogy a lány azonnal bejelöl, és elkezd neked udvarolni 10 ezer kilóméterről, és még így is kíváncsi rá, hogy van-e barátnőd, mindezt úgy, hogy a csaj csak a saját anyanyelvén hajlandó beszélni, vagyis spanyolul. Szerencsére akkoriban már volt egy basic spanyol tudásom, de a hülye szlengjei még rajtam is kifogtak, úgyhogy próbáltam rövidre fogni a vele való beszélgetéseimet, attól félve, hogy másnap megjelenik a lakásom előtt a pereputtyával, elrángatnak a hazájukba, és arra kényszerítenek, hogy feleségül vegyem a csajt, és csináljak vele sok kis pici Pepé-t, Manuelt, meg Huanitát...PARA
A leányzó akkor kergetett végleg őrületbe, mikor semmibe véve a jelentős időeltolódást, hajnali négykor kezdett el nekem kisregényeket írogatni, ismét csak a saját nyelvén, sajnálatos módon nem tudtam neki megírni hogy legyen szíves ne molesztáljon, mert továbbra sem értettük egymást.
Így tengetem napjaimat, óvakodva a mexikói tinilányoktól, tudván, hogy még mindig ott leselkedik rám egy tucat a vissza nem igazolt ismerős felkérések küldői között.

Balint T.